A Móricz Zsigmond Gimnázium története 1955-ben indult a Lorántffy Zsuzsanna út 3. szám alatt. Az 1952-ben államosított Baár–Madas református leánygimnázium épületében kapott helyet első gimnáziumi évfolyamuk két osztállyal. 1959-ben érettségiztek az elsők az intézményben, amelynek névadójául Móricz Zsigmondot, a magyar irodalom jeles személyiségét választották, aki egy ideig nem messze innen, a Margit körúton lakott.

A gimnázium élén 1957–1980 között Domokos Lajos igazgató állt, aki lapunknak egy 2001-es interjúban így nyilatkozott a kezdetekről: „Új iskolát szervezni nem könnyű feladat. Egy nevesincs iskolának az jelenti az életet, ha megtalálja az erőfeszítésre, lelkesedésre méltó célokat. Először a tanulásban szerettünk volna felzárkózni a nagy hagyományú iskolák mögé, s az eredmények a legszebb reményeinket is igazolták.” Büszkén említette, hogy az iskola számos későbbi Kossuth-díjast nevelt, így például Ascher Tamást, Halász Juditot és Udvaros Dorottyát. Tanítványuk volt Füredi Zoltán, a világ egyik legkiválóbb matematikusa, aki elismerést és megbecsülést szerzett az Egyesült Államokban is.

A Móriczban mindig sokszínű diákélet folyt, legyen szó művészeti tevékenységről, sportról vagy éppen természetjárásról. 1965-ben például az iskolában alakult Juventus kamarakórus a Ki mit tud? vetélkedőjén első díjat nyert. Számos régi diák emlékezhet még a Leél-Őssy Sándor földrajztanár barlangász és felfedező turisztikai szakkörére, illetve a későbbi időkből Horányi Gábor hasonló tevékenységet végző Laokoón-csoportjára, amelynek kirándulásai sokak számára jelentettek életre szóló élményt. Fogalom volt az iskola balatonfenyvesi tábora is, amelyet a tanulók ténylegesen a saját kezükkel építettek fel. Mi több, a kezdeti időszakban egy ideig saját kis tangazdasága is működött a gimnáziumnak a II. kerületben.

A rendszerváltást követően az állam és az egyház közötti megállapodás eredményeként az iskola Lorántffy úti épülete visszakerült a református egyházhoz. Rövid „társbérlet” után a gimnázium 1992 szep­tem­be­ré­ben nyitotta meg kapuit a Törökvész úton elkészült új épületben.

A 2025/26-os tanév különösen fontos a gimnázium számára, hiszen ebben az évben ünnepli alapításának 70. évfordulóját. A jubileumi évben sok programot szerveztek: szeptemberben volt a végzős diákok vizuális kultúra tantárgyhoz kapcsolódó érettségi portfóliójának kiállításmegnyitója, ahova olyan egykori diákok is meghívást kaptak, akik a képzőművészet, iparművészet vagy építészet terén alkottak maradandót. Október 15-én tartották a Zsigmond Futam elnevezésű futóversenyt, ahol a több mint háromszáz résztvevő összesen legalább 770 km-t futott le a jubileumi év tiszteletére. Tavaly novemberben fáklyás felvonulást tartottak. A jubileum legutóbbi kiemelkedő eseménye pedig a február 28-i Móricz-bál volt.

Ahogy az ünnepi programok is bizonyítják, az iskola közössége számára fontos a hagyományok megőrzése, a tudás és az értékek továbbadása. Móricz Zsigmond gondolatát idézik honlapjukon: „A fa addig él, amíg a gyökere él. Az ember addig ember, amíg emlékezik, és amíg továbbadja azt, amit kapott.”             

Viczián Zsófia

A meglepetés remekül sikerült. Az ünnepelt nem sejtett semmit, és könnyekig meghatódott, amikor az épületbe lépve felcsendült a zongoraszó, és a nagyteremben megpillantotta a tiszteletére összegyűlt kollégákat, Őrsi Gergely polgármestert, valamint a KULT2 vezetőit, Vámos Ágnest és Ary Zsófiát.

Elsőként Rényi-Szirányi Laura mondott köszönetet elődjének az elmúlt több mint másfél évtizedes vezetői munkájáért, amely alatt „nemcsak táncolni volt jó ide járni, hanem dolgozni is”, majd a táncklub munkatársai nevében Bocsi Eszter táncpedagógus fejezte ki gondolatait és érzéseit – stílusosan a tánc gyönyörű nyelvén. A balettelőadást követően a polgármester egy csokor virággal köszöntötte Puskás Juditot. „Kevés olyan intézmény van, amely ennyi éven át ilyen sok embernek szerez örömet, és amelyről – egy beázást leszámítva – soha semmilyen panaszt vagy problémát nem hallott az önkormányzat” – mondta Őrsi Gergely, Vámos Ágnes pedig a KULT2 újonnan alapított örökös tagság díját adta át a táncklub korábbi vezetőjének.

Puskás Judit óriási megtiszteltetésnek nevezte, hogy tizenhat éven át a Berczik Sára Budai Táncklub vezetője lehetett, és háláját fejezte ki az itt töltött évekért. Mint mondta, a vezetői poszttól most ugyan búcsút vesz, a táncművészet azonban továbbra is szívügye marad, a tanítást és tehetséggondozást változatlan elkötelezettséggel folytatja.

Végezetül egy személyes emléket osztott meg hallgatóságával, felidézte azt a Váci Mihály-versrészletet, amelyet még általános iskolás tanítónője írt emlékkönyvébe, és ami egész pályafutásán, egész életén keresztül elkísérte:

„És érezzék egy kézfogásról rólad,

hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy,

s egy tekintetük elhitesse véled:

szép dolgokért élsz – és érdemes élned.”

Az új irodalmi sorozatban Homérosz eposzairól, az Iliászról és az Odüsszeiáról hallhatunk új nézőpontokat is felvető, gondolatébresztő, izgalmas előadásokat. A februárban induló sorozat kapcsán arról kérdeztük Karsai professzort, miért érdemes napjainkban is megszólaltatni az ókori görög költőt.

– Homérosznak és az eposzoknak most különös aktualitása van: idén egyszerre két nagy Odüsszeia-produkció is megjelenik majd a mozikban. Az egyiket, amelyet Uberto Pasolini rendezett, és amelyben Ralph Fiennes alakítja Odüsszeuszt, már volt szerencsém látni, a másik Christopher Nolan rendezésében Matt Damonnal a főszerepben nyáron kerül majd a nézők elé. A homéroszi eposzok időtlen művek, amelyek az európai kultúra alapját jelentik: minden művészeti ág és irodalmi műfaj innen származtatható. Homéroszt egyébként nemcsak 2026-ban, hanem minden korban érdemes olvasni, értelmezni és gondolkodni róla, hiszen – ahogy Goethe is mondta – ami nincs benne az eposzban, az nincs; ami egy frappáns válasz arra a kérdésre, hogy miről szólnak az eposzok.

Mi mindenről szólnak?

Olyan állandó emberi értékről, morális alapkövekről, mint a becsületesség, az őszinteség és az egyenesség. Ezek és ezek ellentétjei, valamint a köztük lévő kon­flik­tu­sok jelennek meg az eposzokban. Szó van hatalomról és annak gyakorlásáról, háborúról és békéről, születésről és halálról, szerelemről és gyűlölségről, azaz valóban mindenről, és éppen ezért érdemes és rendkívül tanulságos ezeket a műveket kellő figyelemmel, elmélyülten olvasni.

Miért a Klebelsberg Kultúrkúriát választotta az előadás-sorozat helyszínéül?

Személyes érintettség okán. Egyrészt amióta élek, ugyanabban a II. kerületi utcában lakom, másrészt számomra nagyon szimpatikus a Kultúrkúria műsorpolitikája, képzőművészeti, zenei és színházi programjai; az a nyitottság, ami meggyőzött arról, hogy a kultúra itt minden nézetkülönbséget áthidalva valóban otthonra talált.

Kedves barátaim és nem mellesleg kiváló művészek, Nemes Attila és Sprok Antal rendszeres kiállítói a Kultúrkúriának, ahol néhány éve én nyithattam meg közös kiállításukat. A velük való beszélgetések során vetődött fel, miért ne beszélhetnék itt, nagyobb közönség előtt egyik szakterületemről, a görög eposzról. Nagy örömmel vettem az ötletet, és izgatottan várom, hogy februárban elinduljon a program.

Hány részes lesz a sorozat?

Nincs még pontos terv, de az én fejemben egy hat, vetített képes előadásból álló sorozat körvonalazódott: két előadásban beszélnék az Iliászról, a többiben pedig az Odüsszeiáról, illetve általában az eposzokról és az elveszett eposzokról. Ez még képlékeny, mert számomra nagyon fontos a közönség érdeklődése és reakciója, amit látva igyekszem majd rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez.

Melyik korosztályt szólítja meg a program?

Mindegyiket! A kisunokáim már három-négy éves koruktól kezdve követik a görög mitológia világát, amit nagyon megszerettek, és mostanra már elég jól kiismerik magukat benne. Felső korhatár pedig egyáltalán nincs, mindenkit szeretettel várok, aki érdeklődik a téma iránt. Úgy gondolom, aki eljön, annak már van valamilyen tudása az eposzokról, amit az előadások során sikerül talán elmélyíteni, vagy új szempontokat felvetni, és együtt gondolkodni.

Péter Zsuzsanna

Jó részük a nagy klasszikus mesék szereplőit – Hófehérkét a törpékkel, Csipkerózsikát a királyfival, Piroskát a farkassal, Jancsit és Juliskát a boszorkánnyal – ábrázolja, de bibliai és mitológiai jeleneteket – Krisztust a kereszten, Zsuzsannát és a véneket, Romulust és Remust –, valamint számos portrét is láthatunk a művész legújabb alkotásai közül.

A rendhagyó megnyitó mesevilágba ringató hangulatáról a képek mellett Vázsonyi János szaxofonjátéka gondoskodott, elemző-értékelő beszéd helyett pedig két régi barát (akik maguk is meg lettek örökítve egy-egy vásznon), Feledy Balázs művészeti író és Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész beszélgetett az alkotóval. – A mese lételemem, számomra realitás – vallotta Ősz Ilona hozzátéve, hogy gyerekkorától fogva mindig félt valamitől vagy valakitől, és mindig szerelmes volt valamibe vagy valakibe. Felidézte egyik első élményét, amikor nagypapájának egy régi, politikai karikatúrákkal teli könyvében megpillantott egy emberfejű kutyát ábrázoló rajzot, amitől annyira megijedt, hogy kitépte az oldalt és a kályhába dobta. Ma is tud annyira rettegni egy könyvtől vagy filmtől, hogy csak lámpafényben tud elaludni. A mesejelenetek megfestése számára részben félelmeinek kivetítése, ugyanakkor annak a csodának a megjelenítése is, hogy a mesében minden megtörténhet. Főleg a Grimm-mesék hőseit festette meg, mert mint mondta, Andersen történetei még hátborzongatóbbak.

Portréival kapcsolatban a művész elmondta, hogy sohasem kellett megrendelésre dolgoznia, mindig azokat festette le, akiket le akart festeni, mert számára érdekes vagy fontos emberek – közülük többen a megnyitón is részt vettek.

Legyen szó akár a portrékról, akár a mesés vagy a mitológiai, bibliai témájú képeiről, a két beszélgetőtárs egyetértett abban, hogy Ilona a szívéből fest – ezt mutatják színes, mozgalmas és szenvedélyes alkotásai.

 „A jövőd filmje már forog” – így hangzik a fesztivál idei szlogenje. A fesztivál programjában 60 dokumentumfilm szerepel, összesen 250 vetítéssel Budapesten és tizenkét vidéki városban. A II. kerület idén is támogatja a fesztivál megrendezését.

A válogatás nemzetközi témákat és egyéni sorsokat egyaránt bemutat. A filmek többek között háborús környezetben élő civilek mindennapjaival, geopolitikai döntéshozók munkájával, valamint kevésbé látható társadalmi jelenségekkel foglalkoznak. A kínálatban helyet kapnak személyes hangvételű alkotások és nagyobb léptékű, globális folyamatokat feldolgozó filmek is.

Az idei fesztivál egyik kiemelt darabja az Oscar-díjra jelölt „Senki tanár úr Putyin ellen” című dokumentumfilm, amely egy oroszországi vidéki iskola tanárának történetén keresztül mutatja be a propaganda és a mindennapi élet összefonódását az ukrajnai háború kitörése után. A film több alkalommal látható lesz Budapesten és a vidéki helyszíneken is.

A 60 bemutatott alkotás közül 33 versenyfilm, amelyek nemzetközi zsűri előtt mérkőznek meg. A programban több rangos fesztiválon díjazott rendezők munkái is szerepelnek: Oscar-díjas, Karlovy Vary-i, locarnói, Toronto IFF- és IDFA-fődíjas alkotók dokumentumfilmjeit is láthatja a közönség, akiknek többsége személyesen is Magyarországra érkezik, hogy közönségtalálkozókon beszéljen filmje hátteréről.

Idén is hírességek és szakmájukban meghatározó véleményvezérek segítik a filmek népszerűsítését civil nagykövetként, így többek között Al Ghaoui Hesna, dr. Bánki György, Borbély Alexandra, dr. Fleck Zoltán, Geszti Péter, Karafiáth Orsolya, Litkai Gergely, Mautner Zsófia, Nyáry Krisztián, Péterfy-Novák Éva, Puskás-Dallos Bogi és Péter, Puzsér Róbert, Steigervald Krisztián, Vályi István és Veiszer Alinda.

A fővárosban a vetítések egyik központi helyszíne a Cinema City Mammut, vidéken pedig többek között Debrecenben, Pécsett, Szegeden és Veszprémben is várják az érdeklődőket.

Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál:

JANUÁR 24. – FEBRUÁR 1., vetítések többek között a
II. kerületi Cinema City Mammutban.

A részletes program és a jegyinformációk a fesztivál hivatalos honlapján érhetők el: www.bidf.hu