Begóniát ültetve, gereblyét fogva, magokat elszórva ismerkedhettek kisiskolások a Liszt Ferenc téri virágágyások gondozása közben a kerületi kertészek munkájával. Valójában nemcsak segítettek, hanem tanultak is a vörösmartys harmadikosok. A tanítójuk ezúttal a köztisztasági cég inget-zakót kertésznadrágra cserélő ügyvezetője volt, aki szerint a „közterületeink és mások munkájának a megbecsülését nem lehet elég korán a gyerekekbe plántálni”.
Nem volt kegyes az időjárás a szervezőkhöz, mert a megbeszélt délelőttön egybefüggő esőfelhők borították az eget. Bár meleg volt, jól jött az esernyő meg a vízhatlan kabát. Szerencsére a Liszt Ferenc tér jókora öreg fái olyan menedéket nyújtottak a rendhagyó környezetismeret-órára érkező gyerekeknek, hogy egyáltalán nem ázott el senki. Csak a sarat kellett óra végén lekaparni a cipőkről – de ez még növelte is az élményeket, amelyekből ezen a délelőttön bizony nem volt hiány.
Remek lehetőség
„Mi kell ahhoz, hogy szépen fejlődjön egy növény?” – tette fel a térre érkező kisdiákoknak a kérdést Töreki Milán. „Civilben” ő a köztisztaságért felelős Terézvárosi Foglalkoztatást Elősegítő Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, most viszont a brigádvezető-kertész-tanár szerepét öltötte magára. A „beosztottak” pedig nem felnőttek, hanem a Vörösmarty utcai Általános Iskola harmadikosai voltak. A cél persze ugyanaz volt, mint a köztisztasági cég dolgos hétköznapjain: rendezettebbé, szebbé és tisztábbá tenni Terézváros tereit, csak éppen most egy kis értő, odaforduló „edukálás” is bekerült a műszakba.
A kisiskolások nagyon jó munkatársnak bizonyultak: a vörösmartysok bizonyították, hogy mindig odafigyelnek a környezetismeret-órákon, hiszen egymást túllicitálva sorolták, hogy napfényre, vízre, tápanyagokra van szüksége a térre most kiültetett virágoknak. Osztályfőnökük, Miklósvölgyiné Szabó Andrea büszke lehetett a csapatra, mindenki nagyon fegyelmezetten, érdeklődve és szorgalmasan állt hozzá a munkához, még a csepergő eső sem szegte kedvüket. „Ez egy remek lehetőség arra, hogy a belvárosban élő diákjaink kipróbálhassák magukat és segítsenek a kerületi cég dolgozóinak. Mivel a Vörösmarty ökoiskolaként működik, az intézményben eleve sokat foglalkozunk a környezetvédelemmel. Ez pedig egy egészen újfajta elfoglaltság, amit láthatóan nagyon élveznek a tanulóink.”
Vigyázzunk a gilisztára!
A 3. a ezen a délelőttön a kerületi köztisztasági cég kertészeivel együtt begóniapalántákat ültetett, majd virágmagvakat szórtak el az ugyancsak saját kezükkel kitakarított és meggereblyézett területen. „Alaposan tisztítsuk meg a talajt és a gereblyével szépen lazítsátok fel, mert csak úgy tudnak majd kibújni a föld alól a kis növények. Ha jól dolgozunk, itt hamarosan egy színes vadvirágmező lesz” – lelkesítette a kicsiket Töreki Milán, aki egy pillanatra sem hagyta lankadni az osztály figyelmét, mindig talált valami nagyon izgalmasat. A talaj megtisztítása közben például egymás után kerültek elő a tavalyról ott maradt kis tulipánhagymák, de egy gilisztát is kifordított a földből az egyik gereblye. Így aztán adódott az alkalom, hogy beszélgessenek kicsit az évelő, az egynyári, kétnyári növényekről, no meg persze a hasznos kis csúszómászókról, amelyek a talajt lazítják, ezzel javítják a növények életkörülményeit.
A gyerekeket kertésznadrágban terelgető-oktató Töreki Milán közben arról beszélt, hogy ami számukra kedélyes foglalatosságának tűnik, az valójában egy tudatos program, átgondolt vízió egy eleme. „Már az ügyvezetői pályázatomban is kiemeltem, hogy a közterületek rendjének és tisztaságának biztosítása mellett az egyik fő célom a társadalmi szemléletformálás és az oktatás. Már csak azért is, mert az eredeti hivatásom szerint pedagógus vagyok. Az idén szinte mindegyik terézvárosi ovinak szerveztünk interaktív foglalkozásokat, és több általános iskola is meglátogatott már minket munka közben. Különösen fontosnak tartom, hogy a gyerekek egészen kicsi kortól találkozzanak azokkal a foglalkozásokkal, munkákkal, amik nélkül nem lehetne tiszta és rendezett közterületekről beszélni.”
Esőben is kell mosni
A szorgos munkálkodás közben az egyik bokorról az „ügyvezető úr”-ból „Milán bácsi”-vá vedlett Töreki Milán egy kis pókot szedett le, amit a gyerekek a korábban megtalált gilisztával együtt biztonságba helyeztek. Az esőt ernyőként felfogó öreg fa ágán lévő madárházról is jól elbeszélgettek a terézvárosi kertészekkel, akik igazi kis kollégaként terelgették a fiúkat, lányokat. A srácoknak talán az jelentette a legnagyobb élményt, amikor a köztisztasági cég munkatársa, Rácz József megérkezett a Liszt Ferenc térre az utcamosó kisgéppel. Egy-két vállalkozó kedvű fiúcska a volán mögé is beülhetett, de az erős vízsugarat kilövő pisztolyt szinte mindenki kipróbálta. „A járdát akkor is le kell tisztítani, ha esik az eső, az ugyanis csak feláztatja a koszt, de nem mossa le. Ahhoz kell a nagynyomású vízsugár” – avatta be munkája részleteibe a fiatalokat a terézvárosi cég munkatársa.
Először fogtak gereblyét
A gyerekek alig akarták abbahagyni az utca mosását, ám észrevétlenül letelt a rendhagyó tanórára szánt idő. „A közterületeink és mások munkájának a megbecsülését nem lehet elég korán a gyerekekbe plántálni. Azt se felejtsük el, hogy annak, aki a belvárosban él, sokkal kevesebb lehetősége van találkozni a »földdel«, mint vidéki társaiknak – összegzett az óra vége felé Töreki Milán. – Éppen ezért felelősségünk van abban, hogy a terézvárosi gyerekek is találkozhassanak testközelből a »kerttel«, a kerti növényekkel, az eszközökkel. Az ilyen foglalkozások éppen ezt szolgálják: a mostani alkalom során is több gyerek először fogott a kezébe gereblyét, ásót, először gyomlált a saját kezével.”
Töreki Milán egy kosárnyi virágmaggal köszönte meg a gyerekek munkáját, búcsúzóul pedig arra kérte őket, hogy meséljenek szüleiknek mindarról, amit ezen a napon láttak, hallottak, csináltak. „Vigyázzatok ti is a környezetetekre, a tisztaságra, a szép virágokra, hiszen mindannyian itt élünk. Mindannyiunk érdeke, hogy szépek legyenek az utcáink!” – búcsúzott el a gyerekektől a cégvezető. Az egyik kislány induláskor még visszaintegetett a kertészeknek, azt kiabálva: „Elhozom majd anyukámat ide, és megmutatom neki, melyik palántát ültettem el én…”
