Egy utca életéhez a járókelők és az üzletek is hozzátartoznak. Eddig sem kellett a szomszéd kerületbe menni, ha valaki izgalmakra vágyott, a Népszínház utca forgataga minden érzékünkek kielégíti. Az utcában negyedik alkalommal megrendezett Kashmir Fesztivál tömegével vonzotta az érdeklődőket, s aki nem tudta, hol van, annak könnyen támadhatott az az érzése, hogy valamelyik mediterrán ország fesztiváljára keveredett.
Augusztus 23-24-25-én a Kashmir Fesztivál programjaitól volt hangos a hétköznapokon sem csendes Népszínház utca. A fesztivál bejárata egy lufikkal borított kapu volt, s aki azon átment, az afrikai, pakisztáni, cigány és egyéb nációból összeverődött fesztiválon találta magát egy másik, eszményi, a képzeletünkben létező országban, ahol az elfogadás, a másik kultúrájának tisztelete, megbecsülése olyan természetes, mint hogy a Kashmir élelmiszerüzletben kapható ayran, banán és töltött szőlőlevél (Yaprak dolma) is.
A szervezők nem feledkeztek meg a gyerekek szórakoztatásáról, a családbarát programokról: volt arcfestés, spongyabobos ugrálóvár, körhinta és óriáskerék, hátterében a fejünk felett statikusan lebegő, színes ernyőkkel, hogy csodaországban az is higgyen, aki a mesékből rég kinőtt. Láthatóan a nagyhoz képest mini, a minihez képest nagy óriáskerékre nem csak a gyerekek körében volt kereslet, egymás után
menekültek a valóság elől
a játék kínálta romantikába, önfeledtségbe a felnőttek, úgy tűnt, ez a felnőtteknek rendezett gyereknap soha nem érhet véget.
A Kashmir Fesztivál körültekintően járt el, nem szűkítette a programokat a Pakisztánnak és környékének kultúrkörébe tartozó eseményekre. Különleges keveredésekből állt össze az egész valami megejtő szépséggé, állapottá, amiben jó lenni, s elveszni a programok sokszínűségében. Azokban aztán nem volt híján a fesztivál, a szervezők törekvése mögött sejthető, hogy minden réteg megszólítása, szimpátiájának elnyerése motiválta őket, na és persze, hogy jól az eszükbe véssék: Kashmir.
Addig idegen valami, amíg meg nem ismerjük – ez a megállapítás a fesztiválra tökéletesen igaz. Aki az Indiában nagy népszerűségnek örvendő hennafestést akarta kipróbálni, megtehette, a Kashmir Étteremben dolgozó, öt éve Magyarországon élő, Bangladesből érkezett, magyarul nagyon jól beszélő fiatal nő bámulatos díszítéseket varázsolt a kezére. Az érdeklődők megcsodálhatták a Nepálból származó ruhákat, termékeket, egyedülálló illatú füstölőkből választhattak, a kelet beköltözött ide, jól érzi magát, s egyhamar nem megy el – mindenki legnagyobb örömére. Aki megijedt, hogy a távoli kultúrák uralnak itt le mindent, megnyugodhatott, s ehetett egy kis hazait: magyar lángost, sajtost-tejfölöst, nehogy elfelejtsük, hogy magyar bajusz is van a világon. Furcsán szerethető bájt adott az eseménynek az a gasztronómiai összjáték, sajátos bolygóállás, hogy míg az utca egyik végében majszolják a lángost, addig pár méterrel arrébb az indiai konyha basmati rizzsel tálalt paneer tikka masaláit fogyasztják az utcára kihelyezett műanyag asztaloknál. A legszebb ebben, hogy nem ütközött meg a járókelő, s
nem gondolta, hogy ellentmondás van itt,
bármi hiba csúszott a gépezetbe.
A fellépők közt szerepeltek az itthoni (Népszínház utcai) közönségnek ismerős zenészek: a Fekete vonatból jól ismert Mohamed Fatima és a Dikh Rádióban rendszeresen játszott Nótár Mary. A populáris zenére kevéssé fogékony vájtfülűek Ágoston Béla humort sem nélkülöző, improvizatív zenéjét élvezhette. Nótár Mary, mint egy koncertteremben, fergeteges hangulatot teremtett az utcában, az egyre csak gyűlő közönség alig bírt magával, belefeledkezett a koncertbe, s nem volt ez másként Fatimánál sem. A két énekesnő ízig-vérig előadóművész, bárhol és bármikor képes a közönség lenyűgözésére. Dj. Gyűrűs a romák és nem romák között nagyon népszerű zenéket, például a Fekete vonat és Kisgrofó számait hozta el a Népszínház utca színpadára. A műsorvezető egy személyben énekelt, konferált és osztott (dobált) ajándékokat a közönségnek mintegy külön műsorszámként. Hogy a cirkuszi hangulat teljes legyen,
arról a bohócok gondoskodtak.
A szervezői csapat azon volt, hogy a lehető legnagyobb kényelemben legyenek a fesztivál-látogatók, például akinek nem jutott szék, gyorsan kerítettek egyet vagy udvariasan átadták a sajátjukat. Az afrikai standnál étellel készültek, s amíg az étel elkészítési fázisa zajlott, néhány fiatal afrikai férfi táncra kelt, bevonva a járókelőket is a szórakozásba. Senki nem kiáltott migránst, Brüsszelt és nyílt társadalmat.
A Dil Mastana India csodálatos hangjait teremtette meg a színpad nyújtotta pár méteren. A csoporttagok Radzsasztán hagyományos közössége, a Langák körébe sorolható előadóművészekből áll, zenéjük a sivatagi kultúra zenei tradíciójába röpített el. A Dil Mastana után az African malik következett, s velük együtt az afrikai kontinens és a dél-amerikai földrész szíve egyszerre dobbant, s tűnt el a teljes Népszínház utca ebben a hatalmas és boldog szívdobbanásban.
A fesztivál, mondhatni, rendben és barátságosan lezajlott, egy-egy villamoscsilingelés szakította meg a végtelenségbe hajló, három napos eseményt. Bár akad olyan kifogás, hogy a villamossínhez túlságosan közel állhatott a közönség, a villamos senki testi épségét nem veszélyeztette. Lázár János kedvenc bécsi kerületével a sokszínűségben és az izgalmasságban a versenyt felvevő Népszínház utca boldog három napot tudhat maga mögött. Minden túlzás nélkül jelenthető ki, hogy a Kashmir Fesztivál a kerület, és a kerületen belül a Népszínház utca legjobban várt fesztiválja, ahol
a nyár utolsó nagy hulláma
és a kikapcsolódás netovábbja egyesült szenvedélyesen. A rendezvény végén bárki megállapíthatta, hogy milyen unalmas dolog a kirekesztés és a rasszizmus, s mélységesen sajnálatos, aki ebben a világban mer kirekesztő és rasszista lenni.
