Erdélyi útirajzok – Évszakok címmel nyílt meg február 7-én Wagner Péter építész, grafikus kiállítása a Polgármesteri Hivatal földszintjén. A folyosógaléria tárlata március 4-ig tekinthető meg a hivatal nyitvatartási idejében.
Ismét hegyvidéki alkotót köszönthetett Fonti Krisztina alpolgármester a tárlatmegnyitón, amelyet személyes élménnyel indított. Számára varázslatos, hogy a szigorú hivatali munkamenet mellett egy helyen, egy napon megfér a kreatív ember alkotásainak bemutatása. Nagyszerű dolog, hogy ez sokszor megtörténik ebben az épületben, és külön örömtelivé teszi mindezt, hogy ez a hegyvidékiek közösségéről szól, arról a közösségről, amelynek Wagner Péter többszörösen kitüntetett építész is tagja. Szakmai életútja önmagáért beszél, díjait, alkotásait – amelyekkel a több évtizedes értékteremtő és értékmegőrző munkáját elismerték – felsorolni is nehéz volna – fogalmazott.
Wagner Péter édesapja Kolozsváron született, innen gyökerezik Erdélyhez fűződő rajongása. Egyetemista korában találkozott először a tiszta, élő folklórral Gyimesben, Széken, Kalotaszegen, és nemzedéke több más tagjával együtt magával ragadta a táj. A tárlat képeit nézve nem lehet elválasztani egymástól az építészt és a grafikust. A kiállított alkotások is erdélyi ihletésűek, részben a Homoród mentén született Évszakok sorozatból, illetve a művész gyimesi útján készült alkotásokból válogatott.
„Csak tiszta forrásból” – idézte Bartókot Wagner Péter művészetére reflektálva a Kós Károly Kör nevében Beöthy Mária. Témáit az erdélyi táj, az erdélyi népi építészet hagyományaiból merítette, ennek kapcsán, mint a Kós Károly kör tagja, a mestertől, Kós Károlytól egy rövid idézetet osztott meg: „Hallgatom Erdély köveit és élnek azok a kövek, mert csak érteni kell, csak hallgatni kell tudni őket. A kövek beszélnek és csakis a kövek mondanak igazat.” Úgy érezhetjük, hogy Wagner Péter érti ezeknek a köveknek a beszédét, és képeit megtekintve mi is meg fogjuk hallani a kövek hangjait – fűzte hozzá.
Cezanne, Degas, a későromantikus Turner, valamint Czóbel Béla, Rippl-Rónai képzőművészeti alkotásaival rokoníthatók Wagner Péter posztimpresszionista karakterű képei – fejtegette megnyitójában Krizsán András DLA a Magyar Építőművészek Szövetsége elnöke. Ehhez kapcsolódva Beöthy Mária felhívta a figyelmet négy képre, amelyek egy falu templomát négy évszakban ábrázolják – mintha az impresszionista Monet roueni katedrális sorozatának székelyföldi változatát látnánk. Erdély, Homoród völgye ábrázolásával kapcsolatban Krizsán Andrást is Kós Károly írásai ihlették meg, írt egy verset – amelyben az egyik legszínesebb évszakot az őszt ábrázolja – ezzel nyitotta meg a gazdag festőművészeti munkáról tanúskodó tárlatot.
Az elhangzottakhoz Wagner Péter is hozzáfűzött néhány gondolatot. Az építészeti grafikában elsősorban a dokumentálás volt fontos számára, képzőművészeti szándékkal az utolsó 15-20 évben készülnek képei. Arról is beszélt, hogy az ember és a természet kapcsolata megmaradt építészeti hivatásából; nem tud olyan tájat rajzolni, ami nélkülözi az emberi kéz nyomát, minimum egy épületnek kell benne lennie. Feltűnhet, hogy képein sehol sincsen ember, mégis mindenhol van! Rámutatott, hogy például a csűr is egy arckép, annak az embernek az arcképe, aki kifaragta, megalkotta, hiszen a képein látható épületeket emberek alkották, akik tudásuk, életük legjavát adták bele műveikbe.
