Sorozatunk második részében egy iskolaalapító tanítót és pedagógiai ars poeticáját mutatjuk be olvasóinknak. Tíz évvel ezelőtt, 2014 szeptemberében indult a Babérliget Általános Iskola első tanéve. Története azóta igazi sikertörténet, amit az odajárni kívánkozók egyre növekvő száma és az ott tanulók eredményei is mutatnak.
Alapítója és vezetője, Demeter Róbert állítja, ő és tanártársai nem tesznek semmi különöset, csak követik mindazt, amit a pedagógiatudomány már eddig is feltárt. De akkor miért is más a Babérliget, és mivel magyarázhatóak kimagasló eredményei? Az igazgató szerint azzal, hogy iskolája elsősorban nem oktatási, hanem nevelési intézmény, ahol a tananyag nem cél, hanem eszköz.
– A Babérliget nem egy alternatív iskola a szó pedagógiai értelmében, sokkal inkább egy szakmai műhely – hangsúlyozza az intézményvezető. – Büszke arra lehetek, hogy ebben a műhelyben nagyon sok ember nagyon sok energiabefektetéssel nagyon sok gyereket a boldogság útjára vezet. Mert a pedagógiának ez a valódi célja, és nem az, hogy valaki bekerül-e egy jó középiskolába vagy felsőoktatási intézménybe, ez „csupán” egy hasznos melléktermék.
Az eredetileg több állami és alapítványi iskolában is dolgozó tanító soha nem gondolt iskolaalapításra, ám – ahogy fogalmaz – az élet nem hagyott számára más lehetőséget. Előző munkahelyein sok kiábrándult pedagógussal találkozott, akik jobb esetben csak nem vették őt és jobbító szándékú kezdeményezéseit komolyan, rosszabb esetben megfúrni igyekeztek. Mindenhol akadtak azonban társak is, és Róbert úgy érezte, olyan iskolát szeretne, ahol csupa ilyen nyitott, elhivatott és motivált kollégával dolgozhatna együtt. Nagy fába vágta fejszéjét, de nem bánta meg; a Babérliget olyan tanintézmény, ahol az iskola dolgozói szakmai szempontból szabadon végezhetik munkájukat.
– Ezt a szabadságot a köznevelési törvény lehetővé teszi, és mi élünk is vele. Nincs ugyanis egy önmagában üdvözítő módszer, mindig az adott gyerekcsoportot megismerve kell kiválasztani a számukra legmegfelelőbb, legcélravezetőbb módszereket. Éppen ezért egy évvel a beiskolázás előtt mi már elkezdünk ismerkedni az érdeklődő családokkal, sokat találkozunk velük, hogy mire összeáll az első osztály, már legyen egy terv a közös munkára. Ebben persze fontos szerepe van a pedagógus személyének is; van, aki nagyon jól alkalmazza a csoportmunkát, és van, aki inkább a frontális oktatásban tud kiteljesedni, és ezek mellett iskolai szinten is csinálunk projekteket. Ha egy gyereket inspiráló környezet vesz körül, akkor sok mindent el fog sajátítani, megtanul írni, olvasni, számolni. De nekünk azt is át kell adni, ami sokszor csak az elméletben van jelen: a morált, az érzékenységet, a gondolkodást.
Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a gyerekek megtanulják értékelni magukat, és reális önképük alakuljon ki. Az angolszász iskolarendszerben kiválóan működnek az önértékelési, önképépítő módszerek, de Közép-Európa ezen a téren még gyerekcipőben jár, és a mostani világ (főleg a közösségi média) sincs a gyerekek segítségére. Ezért igyekszünk ehhez keretet adni, akárcsak a kommunikációs és önkifejező képességeik fejlesztéséhez – már első osztálytól fogva. Így ötödikre a gyerekek megszokják, hogy kisebb vagy nagyobb hallgatóság előtt magyarul vagy angolul mutassák meg mindazt, amit tudnak, amiben erősek.
Az igazgató a nevelésben kiemelt szerepet tulajdonít a művészeteknek, mert ezek, mint mondja, közvetlenül érnek el a gyerekek lelkéhez, így zenélésre, versmondásra, színjátszásra a Babérliget számtalan lehetőséget nyújt diákjainak. A művészeti nevelés és tapasztalati tanulás mellett az iskola pedagógiai programjának minden pontját a gyakorlat diktálta: – Nem könyvből főzünk, hanem a már megkóstolt és finomnak talált ételnek írjuk meg a receptjét – fogalmaz Demeter Róbert, aki magáról keveset mesél, mert fontosnak iskolája szellemiségét tartja, ő csupán végzi azt a feladatot, amihez kulcsot kapott. Szerencsésnek nevezi magát, amiért – viszonylag kevés kitérő után – megtalálta útját. 1995 óta foglalkozik gyerekekkel, mindig is pedagógus akart lenni, ezt szereti, és – ahogy mondja – máshoz nem is ért. És hogy a Babérliget lesz-e pályájának végállomása?
– Sokáig kerestem, hogy melyik vonatra szálljak, és voltak átszállások is, de úgy érzem, erről a vonatról nincs leszállás; ez a vonat, illetve ez az iskola az én végső állomásom – és ebben nekem döntési jogom nincs, ebben felelősségem és kötelességem van.
Péter Zsuzsanna
Príma pedagógusok
A Prima Primissima díj hazánk legkiválóbb művészeinek, sportolóinak, tudósainak elismerése – egy kicsit ennek mintájára indítjuk el új rovatunkat, amelyben kerületünk egy-egy kiváló pedagógusát szeretnénk bemutatni. Nem egyszerű a feladat, amire vállalkozunk, hiszen bizonyára sok remek szakember dolgozik városrészünk oktatási és nevelési intézményeiben, nem beszélve arról, hogy a kiválóságnak nincs objektív mércéje, minden kisgyermeknek vagy diáknak más-más lehet a kedvenc óvó vagy tanító nénije, tanára. Ezért Olvasóink segítségét is várjuk: kérjük, írja meg, ha Önnek vagy gyermekének, unokájának van olyan szeretett pedagógusa, aki elkötelezetten, mások számára is példaértékűen végzi szép, ám cseppet sem könnyű hivatását.
Ajánlásaikat e-mailben, a
