400 000 magyar ember. 400 000 világ. 400 000 elveszett tudás. 400 000 felbecsülhetetlen érték. 400 000 könnyel kimondott név. Ennyi honfitársunkat küldtünk a halálba csak azért, mert zsidók voltak. Roma honfitársaink közül pedig szintén ezrek nem térhettek vissza otthonaikba. Iszonyatos bűn, iszonyatos teher, iszonyatos veszteség.
Huszonöt éve minden évben április 16-án emlékezünk meg a holokauszt magyarországi áldozatairól, arról a több, mint 400 000 honfitársunkról, akiket a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai az első gettók felállítását követően haláltáborokba küldtek.
A magyarországi holokauszt tragédiájához hosszú út vezetett, zsidó honfitársaink jogfosztása közvetlenül az első világháború után a numerus clausus törvénybe iktatásával kezdődött, ami a zsidótörvényekhez, a gettósításhoz, deportálásokhoz vezettek. A népirtás következtében a második világháború végéig a magyarországi zsidóság kétharmada semmisült meg.
A jóvátehetetlen bűn mindannyiunkat terhel! Erkölcsi kötelességünk, hogy emlékezzünk és tegyünk is azért, hogy a holokauszthoz hasonló embertelenségnek egyetlen kisebbség se eshessen áldozatául, hogy soha többé ne fordulhasson elő hazánkban a vészkorszak gyalázatos népirtása.
Az emlékezés azt jelenti elismerjük, milyen mélyre süllyedhet az emberiség. És ennek tudatában mindannyian, mindenkor kötelesek vagyunk felszólalni a gyűlölet ellen és kiállni az emberi jogokért.
A holokauszt magyarországi áldozatai előtt tisztelgő megemlékezésen az Óbudai Zsinagógánál Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat nevében Burján Ferenc alpolgármester, a Tett és Védelem Alapítvány elnöke Szalai Kálmán és Erdős Judit az EMIH osztályvezetője helyezte el az emlékezés koszorúját.