Dr. Medgyesi János háziorvos saját példáján át javasolja a tánctanulást.
Egy esős, szeptemberi kedd délután a rendelésre haladva elgondolkoztam. Mi az, ami még így hatvan felé az életemben felfedezésre vár, mi maradt el a mindennapok forgatagában? Mit tennék egész konkrétan, ha most választhatnék? Félrehúzódtam egy pillanatra, lehunytam a szemem, és kíváncsian figyeltem, mit mond a belső intuícióm. Tánc! Valamilyen férfi tánc! Meglepett a gondolat ereje, azonnal rá is kerestem: férfi flamenco. Szüerro Tánciskola és Fülöp Csaba, mutatta a telefonom. Természetesen rögtön megjelent a ledorongoló belső hang: „Ugyan, hagyjuk már, flamenco?! Ebben a korban ez teljesen nevetséges!”
Ami segített, hogy mégse csuklóból vessem el a gondolatot, az a felismerés volt, hogy ez a lenyomó, depresszív érzés nagyon hasonló volt ahhoz az érzéshez, amikor tavaly a coachingképzés ajtaján kopogtattam be. Így, erőt véve a rám törő bizonytalanság felett, tárcsáztam a számot. Egy korombéli férfi vette fel. Bizonytalanul kezdtem: „Még sose táncoltam flamencót, hatvanéves leszek, és szeretném a férfi oldalamat fejleszteni. Boldog házasságban élek. Háziorvos vagyok a második kerületben, és elég elfoglalt.” Csaba annyira kedves és segítőkész volt, hogy kezdtem magam biztonságban érezni (valahogy sokkal könnyebb volt erről egy férfival beszélni...). Megbeszéltük az első óra helyét és időpontját: Bem rakpart 54., a délutáni rendelés előtt.
A tánciskola éppen akkoriban költözött a Margit-negyed egyik kis sarokpincéjébe. Belépve, emlékszem, kazáncsere zajlott a javában, és folyamatban volt a padlójavítás is. A vasablakokat már húsz éve nem nyitották ki, egy-két égő volt becsavarva. Csaba éppen a kivitelező szerepében remekelt...
Aztán elkezdődtek a táncóráim, és előbukkant valami Spanyolországból! Kezdetben többször meg kellett állnunk, mert fájt a karom, addig Csaba mesélt, bátorított, nevettünk közösen. Egy előre-hátra lépéssel, testtartással, a váll, a csípő és a fej figyelésével kezdtük – ekkora már rég eltűnt minden kezdeti szorongásom. Tánc... A láb, a kar, a törzs és a fej lépésről lépésre történő összehangolása.
A következő hetekben nyomtalanul elmúlt minden fájdalmam és instabilitásom (ez az esések megelőzése szempontjából fontos). Ugyanakkor az első hónapokban újra és újra előjött bennem a megszokott lelkiismeret-furdalás: „Vajon tényleg helyes, hogy hétközben, napközben adok magamnak egy órát? Nem veszem el az időt a betegektől, a munkámtól?” Ám az órák végeztével, rendre azt éreztem, hogy jobb lett a hangulatom, ahogy életre kelt bennem a flamenco életérzése, kezdtem „compass”-ban lenni, koncentráltabb lettem. Világos lett a számomra, hogy a kezek és lábak megfelelő mozgatása úgy hatott az agykérgemre, hogy automatikusan újra és újra erősödött bennem az életvidámság, a vitalitás. Így, energetikailag feltöltekezve, hihetetlen jó érzéssel indultam a rendelő felé a délutáni, esti betegeimhez. Persze egy háziorvos mindennapjában mindig van valami változás, egy sürgős hívás vagy éppen akut elfoglaltság, de Csabával kialakult egy olyan kapcsolat, amelyben viszonylag rugalmasan tudjuk kezelni a váratlan helyzeteket. Pár hónap után vettem a bátorságot, és megkérdeztem a feleségemet, hogy lenne-e kedve csatlakozni hetente egyszer egy kora esti táncórára? Nem kis meglepetésemre és büszkeségemre igent mondott! Azóta van egy nap a héten, amikor újra randizhatunk! Mert a flamencoóra után ott a varázslatos Margit-negyed! Egy kávé, egy hanglemez, egy séta a rakparton, vagy kikanyarodunk a hídon át a Margit-szigetre. A flamenco hirtelen és nagyszerű megjelenésével az életemben – hallgatva az intuíciómra – nem remélt közös órák adattak nekem és feleségemnek, ráadásul hétközben, a mindennapi pörgésben!
Ezért írnám fel mindenkinek háziorvosi receptre a Margit-negyedet és különösen a Szüerro Tánciskolát – a flamencót, ami a világörökség része és természetesen Fülöp Csabát. A tánciskolában egyébként társastáncot és korosztálytól függetlenül, hölgyeknek indiai táncot is lehet tanulni, amitől aztán varázslatosan megszépülve jönnek ki az óra végén (saját szememmel láttam).
Próbálják ki bátran!
Dr. Medgyesi János