A kék az új zöld: Avagy a természettudatos településfejlesztés útjai. Alábbi írásunk a víz és az erdők világnapja alkalmából született, így aktuális beszélnünk róla a Föld napján.
A csapadékvíz megtartása egyre sürgetőbb feladat, a város zöldítése pedig egyre nagyobb kihívás: ezért szervezett településfejlesztési szakmai napot a II. Kerületi Önkormányzat és az Élhető Települések Országos Szövetsége március 21-én, a víz és az erdők világnapja alkalmából.
Az éghajlatváltozás nem egy jövőbeli kérdés, hanem egy nagyon is időszerű probléma, amire itt és most kell új és hathatós válaszokat találnunk, hogy élhető maradjon a városunk, kerületünk – talán így foglalható össze leginkább a szakmai nap tanulsága. Szerteágazó kérdéskör ez: beletartozik a csapadékvíz elvezetése, tárolása és kezelése, a városi zöldítés, valamint a meglévő zöldterületek, erdők megfelelő gondozása és a változó körülményekre való felkészítése is. Ehhez nem elég az egyes szervezetekben koncepciókat kidolgozni, hanem integrált, összehangolt stratégiára van szükség.
A II. Kerületi Önkormányzat és az Élhető Települések Országos Szövetségének közös szervezésében megvalósuló szakmai nap keretében a kerület korábbi sikeres fejlesztéseinek, valamint jövőbeli terveinek tükrében a témakör leggyakrabban felmerülő kérdései kerültek a fókuszba. Őrsi Gergely bevezető előadásában szólt azokról a kerületi lépésekről, amelyek a természeti értékek megőrzésére és megújítására irányultak az elmúlt években. Ilyen például a betonszigetek feltörése és zöldítése, a fa- és virágültetések, az esővízgyűjtő edények kihelyezése vagy a közösségi kertek létesítése. „Meg kell találnunk, hogy a különböző jogszabályi előírások betartása mellett hogyan lehet mégis egy olyan épített környezetet, közműrendszert létesíteni, amely lehetővé teszi az értékes csapadékvíz megtartását és a kerület további zöldítését – hangsúlyozta a polgármester. – Az elmúlt években több alkalommal indítottunk esővízgyűjtő pályázatot, és mostanra a lakosságnál lévő vízgyűjtő dézsákkal egyetlen 30 perces zápor alatt akár 100 ezer liter vizet is felfoghatunk. Üzemel záportározó az uszodában és a hivatalban is, melyek segítségével rengeteg csapvizet spórolunk meg, hiszen amikor lehet, ezzel locsolunk, ezzel mosunk utat, és az összegyűjtött esővíz a szökőkút töltésénél is jó szolgálatot tesz.”
Ezt követően Rittling István, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdészetvezetője beszélt a városi erdőkről, amelynek egy jó része a II. kerületben található. Az előadásból megtudhattuk, hogy többségük telepített erdő, köszönhetően Guckler Károly munkásságának, aki az 1880-as években megkezdte az addigra már kopárrá váló budai hegyoldalak erdősítését. A II. kerület területének több mint 30%-a erdő, egy kerületi lakosra 133 négyzetméternyi jut, ami nagyon jó aránynak számít. Ugyanakkor ezeket a területeket nemcsak az itt lakók, hanem az egész főváros, sőt az egész ország látogatja, tehát igen intenzív igénybevételnek vannak kitéve. Sajnos a fák korösszetétele nem megfelelő, túl homogén – ezen fokozatosan változtatnak, és újabb, meleg- és szárazságtűrőbb fajokat is telepítenek. „Amit ma ültetünk, azt a jövőnek ültetjük, így azzal kell kalkulálnunk, hogy mi lesz itt 50-100 év múlva.” Ezt szolgálja a szivacserdő-koncepció is, azaz annak a kialakítása, hogy a lehulló csapadékot minél jobban meg tudjuk őrizni helyben.
Dr. Bartuszek Lilla, az Élhető Települések Országos Szövetségének alapítója a továbbiakban a szektorközi együttműködés jelentőségéről beszélt. Az önkormányzatok mellett fontos a cégek bevonása is, illetve a megfelelő pályázati lehetőségek megtalálása, hogy a jó ötletek, kezdeményezések meg is tudjanak valósulni. A konferencián előadást tartott még Szőke Norbert vízgazdálkodási szakértő is, aki szemléletes módon mutatta be, miért fontos integrált vízgazdálkodásban gondolkodni. „Számolnunk kell a felszíni és felszín alatti vizekkel, a domborzattal, a zöldfelületek, a különböző talajtípusok, kőzetek arányával és vízmegtartó képességével, az éves csapadék mennyiségével és eloszlásával” – ismertette ennek a rendkívül összetett problémakörnek a részterületeit. Bemutatott egy olyan szivacsváros-koncepciót is, amely – ha a város sok pontján kialakított esőkertekben jól alkalmazzák – egy valós válasz lehet az éghajlatváltozás kihívásaira. Ő is hangsúlyozta, hogy a rendszereket a jövőnek kell terveznünk. Klímamodellek alapján kell dolgoznunk, nem pedig a korábbi adatokból kiindulva, hiszen a változás kézzelfogható és tagadhatatlan.
Végezetül dr. Nagy-Kovács Zsuzsanna a Fővárosi Vízművek Zrt. lenyűgözően komplex rendszerét mutatta be, azaz azt, hogy miképpen biztosítják a főváros lakosságának vízellátását. Budapest e tekintetben kedvező adottságokkal bír, de nagyon tudatosan kell gazdálkodnunk, hogy ez így is maradjon. Előadásában arra is kitért, hogy az állampolgárok egyénileg is sokat tehetnek ezért: átgondolt vízhasználattal, észszerű locsolással, esővízgyűjtéssel és a burkolt felületek csökkentésével. Mert a víz valóban egyre nagyobb kincs, és „a kék nélkül nincs zöld sem”.
Viczián Zsófia