Koma Zsófia és bátyja, Dániel néhány éve nyitotta meg a Daken Studiót a Horánszky utcai Lumen bejáratánál. Ha valaki stílusos bútorokkal és lámpákkal szeretné berendezni a lakását, annak mindenképp érdemes ide betérnie.
Mindenről a család tehet. Nemcsak azért, mert családi vállalkozásról van szó, hanem mert a két alapító olyan közegben töltötte a gyerekkorát, ahol minden a művészetről szólt. Az egyik Koma nagymama, Gaubek Júlia korának elismert női bútortervezője volt. A nagyapa Ilosfai József szobrász, a nagybácsi festő, meghatározó élmény volt ebben az enteriőrben felnőni.
RAKTÁR – MŰHELY – ÜZLET
Dániel évtizedekig profi kosárlabdázó volt, de fiatalon kitanulta az asztalosszakmát és antik bútorok restaurálásával is foglalkozott a sport mellett. Pár éve a húgának karácsonyra felújított egy kis szekrényt, és akkor merült fel, milyen jó lenne ezzel foglalkozni. Zsófiának pedig megvan a kellő művészi tudása is, hogy ebből vállalkozást is lehessen indítani. Így született meg a Daken lakberendezési stúdió.
Az üzlet kimondottan erős kisbútorban – ez részben adottság a korlátozott hely miatt –, illetve rengeteg lámpájuk van, amiket újrahuzaloznak, átfestenek, a fém részeket átpolírozzák, ehhez van egy műhelyük. Webshopjukban ezeket mind meg lehet nézni, de van pár olyan tárgy, mint mondjuk a régi újság- és virágtartók, amiket sokszor fel sem tudnak tölteni, mert azonnal elviszik.
Lassan növekednek, már van két alkalmazottjuk, aki be tud segíteni a kis üzletben, ahova nem férnek be hatalmas bútorok. Amint elvisznek egy kisebb szekrényt, a plafonig teli raktárból viszik a műhelybe az újabbat, ami pedig harmadik állomásként átkerülhet a Dakenbe.
RAKTÁR – MŰHELY – ÜZLET
Dániel évtizedekig profi kosárlabdázó volt, de fiatalon kitanulta az asztalosszakmát és antik bútorok restaurálásával is foglalkozott a sport mellett. Pár éve a húgának karácsonyra felújított egy kis szekrényt, és akkor merült fel, milyen jó lenne ezzel foglalkozni. Zsófiának pedig megvan a kellő művészi tudása is, hogy ebből vállalkozást is lehessen indítani. Így született meg a Daken lakberendezési stúdió.
Az üzlet kimondottan erős kisbútorban – ez részben adottság a korlátozott hely miatt –, illetve rengeteg lámpájuk van, amiket újrahuzaloznak, átfestenek, a fém részeket átpolírozzák, ehhez van egy műhelyük. Webshopjukban ezeket mind meg lehet nézni, de van pár olyan tárgy, mint mondjuk a régi újság- és virágtartók, amiket sokszor fel sem tudnak tölteni, mert azonnal elviszik.
Lassan növekednek, már van két alkalmazottjuk, aki be tud segíteni a kis üzletben, ahova nem férnek be hatalmas bútorok. Amint elvisznek egy kisebb szekrényt, a plafonig teli raktárból viszik a műhelybe az újabbat, ami pedig harmadik állomásként átkerülhet a Dakenbe.
FOLYAMATOSAN TANULNAK
Ugyanakkor a stábnak folyamatosan tanulnia és fejlődnie kell. Az elmúlt években szinte mindent elolvastak a 60-as és 70-es évek bútorairól és tervezőiről, megvan a kellő iparművészeti és művészettörténészi háttér, Zsófia pedig közben kitanulta a lakberendezést is. De hogy ebből üzlet is legyen, ahhoz tudni kell fotózni, ismerni kell a közösségi médiás trendeket, vállalkozási ismeretekkel is kell rendelkezni, szóval ez egy nagyon komplex szakma. Dániel inkább érzi otthon magát a műhelyben, Zsófia pedig tartja a kapcsolatot az ügyfelekkel, figyeli a hirdetéseket, válaszol a megkeresésekre, és ha kell, ő is beáll cipelni, amikor egy bútort el kell hozni valahonnan. Úgy tűnik, nyerő a leosztás.
A Dakennél az is fontos misszió, hogy új életet adjanak a régi tárgyaknak, amik így még évtizedekig lehetnek egy-egy otthon meghatározó darabjai. Vásárlóik közt van, aki az utcáról esik be, de egyre több a visszatérő vevő is, akiknek legtöbbször egy-egy bútor történetét is elmesélik, mert minden tárgynak van múltja. Sokan vásárolnak a 30-as, 40-es generációból, akiknél nem a retró érzés működik, mert ezeket a tárgyakat ők már nem látták gyerekként; nem a nosztalgia vonzza be őket, hanem a szépség és a stílus.
Ha valakinek vannak olyan darabjai, amiktől szabadulna, bátran írhat nekik. Minden üzenetre válaszolnak, de azt kérik, senki ne állítson be hozzájuk bútorokkal, mert nem tudják átvenni. Inkább egy fotót küldjenek, és ők kimennek érte, ha érdekli őket a tárgy.
